Rovarfogó növények

A rovarfogó növényeknek (tudományos néven insektivoráknak) nem véletlenül alakult ki ez az érdekes tulajdonságuk. Olyan élőhelyeken élnek, ahol az életben maradásukhoz szükséges tápanyagok – elsősorban a nitrogén és a foszfor -, nem vagy csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre, ezért a beszerzésükről maguknak kell gondoskodniuk.

Rovarfogó növények természetes élőhelye

Vannak köztük olyan növények, amelyek a szükséges tápanyagokat környezetük ingereire reagálva aktívan szerzik be, de azok sem maradnak ‘éhen’, amelyeknek csak passzív eszközök állnak rendelkezésükre. Ragacsos leveleikkel vagy másfajta csapdájukkal is jó eredményt érhetnek el a rovarfogás területén.

Rovarfogó növények környezeti igényei

Mivel azok az élőhelyek, amelyek talajában kevés a tápanyag többé-kevésbé hasonló feltételeket biztosítanak a növényeknek, ezért a rovarfogó növények környezeti igényei is hasonlóak. Az összes ilyen fajra általánosan a következő tulajdonságok mondhatók el:
1. Magas, 80% relatív páratartalom feletti légnedvesség-igény.
2. Laza talajszerkezet, amelyet tőzeg, homok, perlit keverékével érhetünk el.
3. A tápoldatozás mellőzése, illetve minimális szinten tartása.
4. Lágy öntözővíz szükségessége.
5. Világos vagy napos tenyészhely.

Ezekből is láthatjuk, hogy nem vállalkozunk könnyű feladatra, ha ilyen növényi különlegességet szeretnénk tartani lakásunkban. Ahhoz, hogy ezeket a körülményeket biztosítani tudjuk, rendelkeznünk kell floráriummal, télikerttel vagy üvegházzal. Azok a fajok, amelyeknek hőmérsékleti igénye 5 Celsius fok körüli a téli hónapokban jó eredménnyel tarthatók a két ablak közötti térben is, feltéve, ha nem zavar minket a magas páratartalom okozta kicsapódás az üvegen.
Előfordul, hogy kapható a virágüzletekben befőttes üvegben, táptalajon nevelt harmatfű. Bár nagyon szellemes dolog, sajnos csak 2-3 hónapig tarthatjuk meg ebben a formában a növényt, utána már tápanyaghiány léphet fel. Az átültetés normál közegbe pedig még a tartásánál is nehezebb.

Cikk ajánlat: Húsevő növények teleltetése

Hízóka

A lápi (mocsári) hízóka (Pinguicula vulgaris) a Magyarországon is honos szigorúan védett rovaremésztő növény. Ahogy neve is mutatja lápokban, mocsarakban érzi jól magát. Pusztulóban van, mert élőhelyei megsemmisülnek. Elszórtan még találkozhatunk vele Sopron, Bozsok, Hegykő és Zalaszentmihály környékén.
Levele zöld, rozettában ülő, nyálkásan fénylő, hosszúkás vagy visszástojásdad. Rengeteg apró, pontszerű mirigy borítja. A kisebbek emésztőnedvet választanak ki, a nagyobbak nyelesek és ragadós váladékot termelnek az apró rovarok megfogására. Emésztés közben a levelek szélei begöngyölődnek. Sarkantyús virágai arasznyi tőkocsányon fejlődnek. Az egész virág halványkék, gyengén ibolyás árnyalatú, máskor sötétlila, néha a torkán kis fehér folt van. Hagyma alakú rügyben telel át.
A Pinguicula nemzetségnek számos egyéb faja ismeretes:
P. mexicana, mexikói hízóka;
P. longifolia, hosszúlevelű hízóka;
P. grandiflora, nagyvirágú hízóka stb.

Harmatfű

A harmatfűnek szintén van Magyarországon honos faja, ez a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia). Ez a 5-15 cm magas növény a tőzegmohás társulások szigorúan védett növénye. Ragadós levéllemeze kerekded, tudományos neve is erre utal. Virágjának szirmai fehérek, a száracska terméskor rendszerint sötét sínű. Magyarországon pusztulóban van.
A kereskedelemben általában a Diels-haramtfű kapható (Drosera dielsiana). Világos, levegős és párás környezetre van szüksége (törpenövényház). Lágy vízzel rendszeresen öntözzük (az alátétben víz állhat), a tápoldatozás szükségtelen. Szaporíthatjuk a fényen csírázó magvainak magvetéssel vagy tőosztással.

Kancsóka

A kancsóka (Nepenthes sp.) kúszó, örökzöld, többnyire fán lakó, több évig élő növény. A lecsüngő színes kancsó alakú szervek rovarfogásra és emésztésre módosult levelek. A kereskedelembe főleg a Nepenthes hibridek kaphatók, mert ezek sokkal robusztusabbak és készségesebb növekedésűek, mint a tiszta fajok. Legalább 15 Celsius fokos helyen tartsuk, évenként ültessük át durva rostos tőzeg, kéregtörmelék és kevés faszén keverékébe. Nagyon szépen mutat ámpolnanövényként tálakban vagy kis kosarakban elhelyezve. Figyeljünk arra, hogy a kancsók szabadon lecsünghessenek.

Vénusz légycsapója

A Vénusz légycsapó (Dionea muscipula) Észak- és Dél Kaliforniában honos faj. Az élő Sphagnum moha a legjobb a tartásához, de mivel ezt nehéz beszerezni, jó eredményt érhetünk el tőzeg, homok és perlit keverékével is. A leveleket ne ingereljük rendszeresen, mivel csak 2-3 x tudnak bezáródni, utána elpusztulnak. Lehetőleg élő rovarokkal tápláljuk.